Ha a szomjúság már elviselhetetlenül gyötör, felszállok az égihajóra.

Az Aerodrom ott szikrázik a régi pályaudvar legvégében, vagy a kastélytavon, az árnyas télikerten túl. A pénztárablaknál kevés az utas, az is mind tudós, vagy magamfajta álmodó, néhanapján egy-egy zseniális nyomozó, aki az útra nevét kölcsönzi a hajónak, cserébe ritka jegyéért.
Odalent, a gépházban Nemo matrózai sürgölődnek, teuton szók csattannak, napsárga olaj csorog a fogaskerekek közé. A ballaszttartály zöld vizében harcos lány ússza reggeli köreit, a szalonban teát szolgálnak fel, mézzel, pirítóssal, és egykedvű nyugalommal. Szantálfa illata lebeg a süppedős szőnyegek felett, a faburkolat legalábbis mahagóni, az utasok nyersvászon zakója pedig előírásos módon gyarmati szabású. Keleties hangzatokkal terhes zene szűrődik ki a párnázott kabingömbök mélyéről, de a csendes léptű hurik bőre mind tejfehér, s a hajuk szőke.
A sokezer tonnás felszállás érzékelhetetlen, ahogy maga az utazás is. Ki kell merészkedni a kormányosfülke függőfolyosójára, hogy a metsző szél visszacibáljon az életbe. Odakint csak fehérszürke prémekbe burkolózva, forró kávéval a kézben érdemes beszélgetni. Itt a tél nem évszak, hanem irány; a híg égbolton kaironiták piramisai lebegnek a jövő fémnyilai között.
Jó innen leszállni a rejtett fjordok vizére, lebegő gyümölcsökkel borított délszaki lagúnákra, fekete sivatag írásjegyekkel telezsúfolt köveire, vagy megközelíthetetlen fellegvárak krétakörébe, amelyben feltöltődik ember és gép egyaránt. Hódító hellének szent tornyai szolgálnak mérföldkövekként, máskor rókadémonok templommá faragott kőhajói úsznak alánk. Addigra már minden társamat jobban ismerem, mint a legjobb barátomat; régen összekovácsolt minket kaland, rejtély és harc.
Hónapokig tart, mire teljesen átmos az utazás. Akkor a hajó megfordul, és süllyedni kezd a való világ felé. Ilyenkor mindig átvetem magam a korláton, de gyáva vagyok, zuhanóernyőbe kapaszkodom, pergőmagba, vagy a madáremberektől kölcsönzött szárnyakba. Könnyedén siklom a Tér oszlopáig, pedig terhem egyre súlyosabb.
A célban lebélyegzik az itinert.

Van, hogy hetekig is kibírom a földön.